A videójáték kettős természetű médium, egyszerre mutat fel narratív és reprezentációs sajátosságokat. A reklámhoz, a nagyjátékfilmhez, a híradóhoz és más hagyományos kifejezésformákhoz hasonlóan jelentés- és értékmozzanatokat hordoz, emellett pedig (és ebben áll a voltaképpeni sajátossága) interaktív akadálypályaként működik, ahol a játékos feladatok sorozatán halad keresztül, térbeli, irányításbeli, logikai problémákat old meg. A játék értelmezésének hagyományos textuális és materiális szintjei mellett tehát kulcsfontosságúak a procedurális, a lefolyását meghatározó operatív, a mögöttes matematikai-logikai vagy épp a játékosi viselkedést szabályozó implicit jellemzői – s a mozgóképszerűséget és szoftveres irányítást leszámítva ugyanez mondható el a különféle társas- vagy szerepjátékokról is. A felsorolt szintek mindegyike akarva-akaratlanul is implikál különféle értékvonatkozásokat, ideológiákat, melyek a játék szoros olvasásával azonosíthatóak annak különböző rétegeiben. Jelen összeállítás szövegei ez utóbbira vállalkoznak: a videó- és társasjátékok ideológiai jellemzőivel, megjelenített és elhallgatott, játszható és ideologikus összefüggéseivel, ideológiai olvasataival és értelmezési módjaival, illetve ideológiaikritikai potenciáljával foglalkoznak.
A számot szerkesztette Kiss Gábor Zoltán és Pólya Tamás.
Tartalom
Kiss Gábor Zoltán – Pólya Tamás: Bevezető a Játékkutatás és ideológia című számhoz
Csönge Tamás: Az ágencia ideológiakritikája a videójátékban. Az Inside procedurális retorikája
András Csaba: Türelemjáték. A The Longing és az idő
O. Réti Zsófia: A videójáték mint ideológiaszimulátor: Detroit: Become Human
Kiss Gábor Zoltán: Széljegyzetek a Nagy Játékhoz
