Ajánló
Az angolszász filmtudomány a kilencvenes évek elején fedezte fel a fenomenológiát. A fenomenológiai vizsgálatok elsősorban francia, egzisztenciális vonulatára alapozva a filmfenomenológia a kétezres évek elejére önálló arculattal rendelkező irányzattá nőtte ki magát: Vivian Sobchack, Jennifer M. Barker, Laura U. Marks könyvei és tanulmányai megkerülhetetlen pontjai lettek a filmtudománynak. Fordulatot a mintha lanyhuló diskurzusba a Chiasmi International fenomenológiai folyóirat 2010-es, filmmel foglalkozó különszáma hozott, amely először közölte Merleau-Ponty 1953-as előadásának a jegyzeteit, amelyben – a mozi korábbi ritka említéseitől eltérően – valóban a mozgás művészeteként elemzi a filmet. Nem kis részben ennek az anyagnak a feldolgozásán alapult az a nagyszabású kötet, amely a bukaresti Studia Phaenomenologica filmfenomenológia különszámaként jelent meg 2016-ban.
Magyar nyelvterületen a terület lényegében teljes hiányát a Metropolis 2004-es, mérföldkőnek számító száma oldotta fel, amely nem csak Merleau-Ponty korai előadását közölte, hanem a fenomenológia és a film lehetséges összefüggéseiről szóló filozófiai tanulmány mellett a filmfenomenológia angolszász irányzatának szerzőitől is megjelentetett fordításokat. A terület legkorábbi hazai kutatója Tarnay László, aki a kognitív filmtudomány felől érkezve a kétezres évek közepétől publikál a filmfenomenológiához kötődő tanulmányokat angol és magyar nyelven, továbbá Vivian Sobchack első magyarországi látogatása is egy általa szervezett konferenciához kötődik. A 2010-es évek derekán az Apertúra publikálta Sobchack két különösen fontos, témába vágó tanulmányát magyar nyelven, valamint a Kellék filozófiai folyóirat rövid tematikus összeállítást jelentetett meg. Az egyetlen teljes egészében a filmfenomenológiának szentelt magyar nyelvű könyv 2018-ban jelent meg Gyenge Zsolttól Kép, mozgókép, megértés: egy fenomenológiai filmelemzés elmélete címmel.
A filmfenomenológiával foglalkozó magyar nyelvű írások közül a legnagyobb hatást Vivian Sobchack Amit az ujjaim tudnak című tanulmánya váltotta ki, amely egyszerre növelte meg a filmfenomenológiai kérdések iránti magyar érdeklődést, és tette viszonylag egysíkúvá a képet, amelyet az olvasó a film és a fenomenológia lehetséges kapcsolatairól kialakíthat. Ennek megfelelően a fókusz leginkább a látás testi tapasztalatának leírására és a film multiszenzoriális percepciójának, a filmkép haptikusságának a megértésére irányult.
A célunk ennek a tematikus számnak az összeállításával az volt, hogy egyrészt a filmnek feltehető fenomenológiai kérdések viszonylagos egyneműségét újra megnyissuk, másrészt hogy mind a bevont filozófiai megközelítésekben, mind a vizsgált jelenségek tekintetében tágasabbá tegyük a filmfenomenológia hazai recepcióját. A szerkesztői folyamat során kiemelt szempont volt a korábbi, főleg Merleau-Pontyra fókuszáló diskurzus mellett a német és francia filozófiai fenomenológia szerzőinek filmre és egyéb mozgóképes médiumokra vonatkoztatható, kevésbé feldolgozott gondolatainak felmutatása.
Első szempontként fontos volt számunkra, hogy a mozifilm hegemón értelmezésével szemben a mozgóképes gyakorlatok sokfélesége, a „filmszerűtlen” film (uncinematic – Victor Burgin) is megjelenjen: home videó, videóinstalláció, videóchat, kiterjesztett mozi, egy másik mozi, művészek filmjei, kiállított mozi. A közölt tanulmányok amellett érvelnek, hogy a „fénykép” vagy a „film” nem egyetlen médiumhoz tartozó alkotások, hanem konceptuális tárgyakként is leírhatók. Továbbá ettől elválaszthatatlan a filmekre irányuló figyelem minőségének sokfélesége, a koncentráció és a szétszórtság játéka, valamint annak intézményi és politikai vonatkozásai. Korábbi filmfenomenológiák – mint például Meunier 1969-es kötete, amelyre két lefordított tanulmány is hivatkozik – azért is kerültek újfent a kortárs filmfenomenológia kérdéseinek a középpontjába, mert az egyes „filmes módokhoz” a figyelem eltérő problémáit és szerkezeteit társítják. Figyelemre méltó, hogy az itt közölt szövegek nem a magányos néző észlelési folyamatait helyezik a középpontba, hanem az észlelés problémáját mediális, kommunikatív, szociális és temporális aspektusai felől közelítik meg.
Annak érdekében, hogy feloldjuk a fenomenológiai vizsgálatok gyakran megfigyelhető zártságát, fontos célkitűzés volt a szám összeállításakor olyan szövegeket találni, amelyekben a fenomenológia által vizsgált kérdések átfordíthatónak bizonyulnak a feminizmus, az ökokritika, a média és kultúratudományok releváns összefüggéseire.
Legvégül pedig az is kiemelt szempont volt, hogy olyan tanulmányokat válogassunk, amelyek elemzési gyakorlatokban is felmutatják a fenomenológiai megközelítések erejét és eredetiségét.
A számot szerkesztette Gyenge Zsolt és Török Ervin.
Tartalomjegyzék
A vizualitás kortárs terei
David Norman Rodowick: Virtuális jelenlét a térben
Christian Ferencz-Flatz: Tíz tétel a videóchat realitásáról. Egy fenomenológiai leírás
Szegedy-Maszák Zoltán – Török Ervin: Az anyagon túl. Interjú Lívia Nolasco-Rózsással
Figyelem és azonosulás a filmben
Jennifer M. Barker: Film és gyerekjáték
Török Ervin: A hős a poszthumanista dokumentumfilmben. Hűség (Szekeres Csaba, 2019)
Vivian Sobchack: „Én, engem és magam”: A home movie kísérteties hatásáról
Fenomenológia, ökológia, feminizmus, dekolonialitás
Tarnay László: A (szenzoriális) mozgókép etikai vonzatai egy (poszt)antropocén korban
Vincze Teréz: Női érzékek – Rendezőnők nőalakjainak fenomenológiai olvasata
