2006
Tél [I. évfolyam, 2. szám – Intermédia; Ideológia/Kritika/Avantgárd]
Szerkesztő: Füzi Izabella
Rowland Wymer Derek Jarman Cararvaggiójáról szóló tanulmányában az érzékiség és a szellemiség közötti feszültséget vizsgálja, mely Jarman számára nem csupán pszichológiai, hanem művészeti problémaként is felmerült: hogyan tud a szellem egy olyan anyagi (és értékesíthető) médiumon keresztül megnyilvánulni, mint a festmény vagy a film? Besze Flóra Robert Bresson filmművészetéről közölt tanulmánya szerint Bresson mintha dupla celluloidra forgatta volna a filmjeit: a látható, de így is roppant visszafogott, dísztelen, a lehető legkevesebb eszközzel kialakított felszín alatt felsejlik, mert érezhető-hallható egy másik réteg, mégpedig valóban úgy, ahogyan a rendező maga utal visszafogott módszerére: „Debussy is lehajtott fedelű zongorán játszott.” Bresson úgy férkőzik hozzá „a szív szívéhez”, hogy gyökereiben, a lehető legmélyebben mutatja meg, s éppen mélységében való bemutatása a célja, nem pedig felszínre emelése.
Tartalom
Intermédia
Rowland Wymer: „A vörös csupán sikító kék”: Derek Jarman Caravaggiója (1986)
Kérchy Vera: Menedék a színház és a film között
Matuska Ágnes: A fikció szentsége: a Kill Bill és a reneszánsz bosszúdráma-hagyomány
Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek. Adaptációk az 1945 utáni magyar filmben (vázlat)
Ideológia / Kritika / Avantgárd
Jean-Luc Comolli és Jean Narboni: Film / Ideológia / Kritika
Kitekintő
Müllner András: A hiányzó láncszem: a posztmodern képelmélet reprezentációkritikája
Diákmunka
Recenzió
Füzi Izabella: Megismerés és narráció. Edward Branigan kognitív narratíva-modellje
Digitális