Vegyes szám

Ajánló

A 2023-as tavaszi számban vegyes tárgyú írásokat közlünk, amelyek egymáshoz számtalan módon kapcsolódnak. Az első nagyobb tematikus egységhez tartozó szövegek fókuszában olyan alkotók állnak, akik az avantgárd szellemiség jegyében a művészet kritikai potenciálját a tömegek számára próbálták eljuttatni. Müllner András tanulmánya a montázson keresztül elérendő Erdély Miklós-i állapotkommunikáció etikai-pedagógiai vonatkozásait vizsgálja az elméleti szövegeiben és a Tavaszi kivégzés című filmben. A Napóleon (1927) és az Ember a felvevőgéppel (1929) című filmek egy-egy jelenetének összehasonlító elemzésén keresztül András Csaba arra mutat rá, hogy miképpen válhat a tömeg politikai szubjektummá, mégpedig a korabeli közönség által átélhető módon. Faluhelyi Krisztián írása pedig Lars von Trier befejezetlen trilógiájának filmjein keresztül mutat fel egy életképes példát arra, hogyan valósítható meg Brecht művészetszemlélete a kortárs filmben.

A következő tematikus egység középpontjában a trauma, illetve a traumafeldolgozás áll. Margitházi Beja tanulmánya egy ún. „próba-dokumentumfilmet” vizsgál, vagyis egy olyan, az utóbbi évtizedben elterjedt intermediális filmtípust, amely az újra-játszás, a színrevitel teátrális és performatív mozzanatait a filmi közlés középpontjába állítja. Margitházi tanulmánya ezt a sajátos teátrális gyakorlatot, amelyet Arias dokumentumfilmje, a Theater of War példáz, a háborúkhoz kapcsolódó traumamunka kortárs reflexiójának összefüggésében vizsgálja.

Az Auschwitzban született című dokumentumfilm elemzésében Kovács Ágnes Zsófia konkrét példát ad arra, hogyan lehet a filmes emlékezeti tér megteremtésével a transzgenerációs traumaátadási folyamatokat elemezni és feldolgozni.

Az utolsó két tanulmány közös metszetét a technikai képek elemzése szolgáltatja. Flusser nem eléggé méltatott kommunikológiai elmélete Tóth Benedek szerint releváns keretet ad a kortárs digitális médiakultúra elemzéséhez. Spitzer Noémi Fruzsina esettanulmánya az ember és a gép együttműködéséből származó új lehetőségekre hívja fel a figyelmet.

A számot Kalmár György 2022-ben a Gondolat Kiadónál megjelent tanulmánykötetének a recenziója zárja.

Szerkesztette Füzi Izabella.

Tartalom

Müllner András: Állapotkommunikáció és montázs. Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés

András Csaba: A testvériség montázsa. Az „én” és a „mi” egyenértékűségének filmnyelvi megteremtése Abel Gance Napóleon (1927) és Dziga Vertov Ember a felvevőgéppel (1929) című filmjében

Faluhelyi Krisztián: Egy kicsit jobbá tenni a világot. A posztbrechti esztétika feltámasztása és megújítása Lars von Trier Dogville-jében és Manderlayében

Margitházi Beja: A háborúnak (nincs) vége. A traumamunka színrevitele Lola Arias dokumentumfilmjében (Theatre of War, 2018)

Kovács Ágnes Zsófia: Az emlékezeti tér létrehozásának eszközei Cseke Eszter és Takács S. András Auschwitzban született (2020) című dokumentumfilmjében

Tóth Benedek: A média fenomenológiája: Vilém Flusser kommunikáció- és médiaelméletének körvonalai és alapfogalmai

Spitzer Noémi Fruzsina: A gép mint kreatív alkotótárs. A mesterséges intelligencia alkalmazása a mozgóképek készítésében

Recenzió

Antalóczy Fanni: Az európai szerzői film válságnarratívái (Kalmár György: A válság mozija: A 21. századi európai rendezői film)