Üres helyek a filmben. A kép és a képzelet összjátékáról
“Még ha önmagával összhangban álló és kerek világot hoz is létre, a műalkotás akkor sem önmagáért, hanem számunkra, azon közönség számára való valódi és elkülönült objektum, amely azt szemléli és élvezi.” G. F. W. Hegel: Esztétika I. A film a néző fantáziáját célzottan veszi igénybe; mindez Alfred Hitchcock Hátsó ablak (Rear Window. 1954) című filmjében ...
Bergman szerint – rész szerint…
Modernizmus és önreflexió Ingmar Bergman filmjeiben 1961-1969
„Mindez a szorongás, amelyet magunkban hordozunk, meghiúsult álmaink, ez a megmagyarázhatatlan kegyetlenség, földi mivoltunk és sorsunk e fájdalmas megismerése lassanként kikristályosította bennünk a földöntúli megváltás reményét. Hitünknek és kétkedésünknek a sötétséghez és a csendhez intézett rettentő kiáltásai a legszörnyűbb bizonyságai elhagyatottságunknak és halálra rémült öntudatunknak.” A bergmani műegész központi filmjében, a Personában (Ingmar Bergman, 1966) elhangzó idézet ...
Vászon-anyaság.
A Persona (szét)olvashatatlanságáról
Shoshana Felman A nők és az őrültség: a kritika téveszméje című írásában felteszi a nagy kérdést: hogyan lehet a nőkről nőként megszólalni, hogy minden feminista jószándék ellenére ne essünk a kisajátítás és elhallgattatás csapdájába? Balzac Isten veled (Adieu) című novellája és az arról (elő- és utószó formájában) írt (férfi-)kritikák elemzésében az egységesítő, ok-okozatiságot helyreállító, biztonságos ...
Celluloid Closeting – a néző, a nézett és a látott
Minden reprezentáció „felruházás”, következésképp a ruhatár, a „closet” része. A ruha takar, eltakar, re+prezentál. Felöltöztet, hangot ad, mozgatja a testet, így az nem mez+telen, szót+lan és mozdulat+lan. Igaz, különben sem az – egyik sem, hiszen a testet bőrfelület borítja és szőrzet, az egész test működik, dobog, szuszog és pulzál. Minden test egy+formán ezt teszi. Reprezentáció ...
Egy kiállítás (test)képei. Bodies – The Exhibition
A 2006-os Casino Royal című James Bond-film egyik dramaturgiailag hangsúlyos akciójelenetében a 007-es ügynök egy preparált emberi testeket bemutató kiállításon iktatja ki egyik filmbeli ellenfelét. A filmnek ezen a pontján a szimbolikus erejűvé váló mise-en-scène felerősíti és megismétli a film központi motívumait. Egyszerűen, mégis hatásosan játszatja egybe a halál és a szerencsejáték közös fatalitásából fakadó ...
