A szelf önismereti örvényei és konstrukciói a Hamletben és megfilmesítéseiben
A „pszichoanalitikusok úgy vannak a Hamlettel, mint a macskák a gombolyaggal”, írja Norman Holland. Úgy tűnik, a filmesek is, vagy talán mindannyian így vagyunk ezzel a fura, felemelő, összezavaró, irányt sejtető, mégis nehezen leküzdhető örvényekbe vezető művel. Mint minden klasszikus, eminens szöveg, a Hamlet is sokféle módon és okból olvasható, lehet politikai dráma, lehet a nemi identitás válságát felvető ...
Celluloid Closeting – a néző, a nézett és a látott
Minden reprezentáció „felruházás”, következésképp a ruhatár, a „closet” része. A ruha takar, eltakar, re+prezentál. Felöltöztet, hangot ad, mozgatja a testet, így az nem mez+telen, szót+lan és mozdulat+lan. Igaz, különben sem az – egyik sem, hiszen a testet bőrfelület borítja és szőrzet, az egész test működik, dobog, szuszog és pulzál. Minden test egy+formán ezt teszi. Reprezentáció ...
