Kedves Szerzőink és Olvasóink!

Az Apertúra az alábbi témákban várja írásaitokat. Az adott területet meghatározó, mértékadó írásokat szeretnénk publikálni, amit a kéziratok lektorálásával, többkörös szerkesztésével tudunk elősegíteni. Ötletekkel, absztraktokkal keressétek az adott tematikus szám szerkesztőit.

Kortárs dokumentumfilm Közép-Európában

A dokumentumfilmmel való kortárs foglalkozás vagy valamilyen elméleti megközelítést követ, vagy pedig az egyes nemzeti filmtörténetek keretei között mozog. Ennek következtében kevés olyan történeti vizsgálat van, amely az egyes nemzeti filmkeretek mellett a regionális jellegzetességeket tartva szem előtt tárgyalja a kortárs dokumentumfilm alakulását. Fontosnak gondolunk egy olyan tematikus számot, amely regionálisan segít együttlátni a finanszírozási, intézményi keretrendszereket, a dokumentumfilmek produkciós, terjesztési-forgalmazási feltételeit, poétikai és esztétikai viszonyrendszereit, azokat a témákat és feldolgozásmódokat, ahogy Közép-Európában a vasfüggöny leomlásával a dokumentumfilm különböző témákhoz fordult, különböző poétikai eljárásmódokat érvényesített és recepciós gyakorlatokat támogatott.

Igazán izgalmasnak tűnik ugyanis, hogy relatíve hasonló, esetenként különböző feltételek mellett hogyan alakult a dokumentumfilm-készítés története, milyen jellegzetes regionális mintázatok vagy éppen eltérések ismerhetők fel e filmek és a filmkészítést támogató intézmények alakulásában. A témát feldolgozó, tervezett tanulmányok jellemzői:

  • a dokumentumfilm intézményeinek alakulását vizsgálják a rendszerváltást követően
  • történeti áttekintéseket nyújtanak a stiláris változásokat, dokumentumfilmes megközelítéseket illetően
  • összehasonlító esettanulmányokat, amelyek kortárs, regionális dokumentumfilmeket vizsgálnak

A szám szerkesztői: Török Ervin (et51ma@yahoo.com), Stőhr Lóránt (stohrlorant@gmail.com)

Mozi, installáció, videóchat. Fenomenológia a kortárs vizuális kultúrában

„A különféle technikai képek fenomenológiai és egzisztenciális leírásainak hangsúlyozniuk kell a test strukturáló szerepét a képek előállítása és befogadása során, de ami legalább annyira fontos, azt is, hogy [a képalkotó technológiák] magát a testet rekonfigurálják”, írja Vivian Sobchack, a film fenomenológia egyik meghatározó képviselője a Carnal Toughts című, nagyhatású könyvében. A Sobchack által megfogalmazott gondolat a huszadik század végi fenomenológiai és médiatudományi vizsgálatainak alapvető felismerését és közös metszetét összegzi: hogy a technikai képek vizsgálata során nem feledkezhetünk meg az észlelés testi aspektusairól, ahogy arról a kölcsönviszonyról sem, amiként a képalkotási gyakorlatok visszaható értelemben meghatározzák az érzékelést.

Az Apertúra „Fenomenológia a kortárs vizuális kultúrában” című tematikus számának két súlypontja van. Egyrészt olyan szövegeket közöl, melyek előmozdíthatják a nemzetközi színtéren a 80-as évektől megélénkülő film-fenomenológia gyér magyarországi recepcióját. Tekintettel a kortárs elméleti színtér legváratlanabb kereszteződéseire, amely során a fenomenológiai gondolkodás más kutatási irányzatokkal kereszteződik, a lapszám a fenomenológiai kutatások kortárs horizontjára helyezi a hangsúlyt. Másrészt a tematikus szám szűkebb fókusza olyan kortárs képalkotási gyakorlatokra irányul, mint amilyen a videochat (amely a pandemia időszakában vált hétköznapi rutinjaink részévé), a kortárs kiállítási terek és általában a változatos digitális képalkotási eljárások percepciós vonatkozásai.

A tematikus szám meghatározó külföldi szerzők eredeti írásait (fordításban) és fordított tanulmányait, valamint magyar szerzők eredeti tanulmányait közli. A vállalkozás lényegét tekintve interdiszciplináris, így kultúratudományi, filozófiai, idegtudományi, irodalomelméleti vizsgálatok adnak egymásnak randevút a kortárs vizuális kultúra fenomenológiai vizsgálata során.

Lapszámunkba elsősorban a következő témákban várunk szövegeket, de nyitottak vagyunk más, az alábbiakhoz kapcsolódó felvetésekre. Tervezett témák:

  • Film-fenomenológiai alapfogalmak (újra)értelmezése kortárs kontextusban
  • A kortárs vizuális kultúra fenomenológiája: zoom, chat, installáció, stream, stb.
  • Kultúratudomány és fenomenológia
  • Intermediális viszonyok fenomenológiai aspektusai

A szám szerkesztői: Török Ervin (et51ma@yahoo.com), Gyenge Zsolt (zsengezsolt@yahoo.com)

Műfaj és adaptáció

Irodalmi művek filmadaptációi kapcsán elsőként talán Laurence Olivier, Franco Zeffirelli, Orson Welles vagy Kenneth Branagh művészfilmjei jutnak eszünkbe, melyeken inkább a rendező egyéni stílusát, nem pedig zsánerjegyeket szokás vizsgálni. De ha mégis a műfaji film felől közelítjük a kérdést, kiderül, hogy a Pygmalion vagy a Makrancos hölgy musical-változatát, a My Fair Lady-t vagy a Kiss Me Kate-et egy bizonyos korosztályban ugyanolyan sokan ismerik, mint a fiatalabb generáció körében ugyanazon drámák középiskolai tinivígjáték-változatát (A csaj nem jár egyedül és 10 dolog, amit utálok benned), csakúgy, mint Jane Austen Emmája (Spinédzserek) vagy Nathaniel Hawthorn Skarlát betűjének (Könnyű nőcske) tini-feldolgozásait. Készült a kanonizált irodalmi művek alapján bollywoodi stílusú musical, film noir, de zombi-horror-vígjáték is, Shakespeare életműve pedig már önmagában elegendő alapanyagot szolgáltatott zsáneradaptációk alkotóinak, akik a filmtörténet kezdeteitől napjainkig a műfajok teljes palettáját bevetették, a klasszikus westerntől a sci-fin át a gengszterfilmig.

Ennek ellenére, az elméleti szakirodalomban a filmes műfajok, valamint a filmadaptációk kutatása ritkán találkozik egymással. Előbbivel a műfajelmélet iránt érdeklődő esztéták, vagy egy-egy zsáner rajongói foglalkoznak előszeretettel, míg az adaptációkutatás sokáig az irodalmárok szabadidős tevékenysége volt, akik a szakmailag jobban elismert filológiai-textológiai munka mellett, gyakran az oktatásban szerzett tapasztalataikat hasznosítva igyekeztek az irodalmi művek adaptációit tudományos módszerekkel is megközelíteni. Mára az adaptációkutatás bekerült a kanonizált diszciplínák közé, de az elmúlt évtized vizsgálódásai egyre inkább az adaptáció során bekövetkező médiumváltás, különösen pedig az új média szerteágazó formái felé fordultak, így a műfaji keretek vizsgálata ismét háttérbe szorulni látszik, miközben a filmgyártásban az adaptált forgatókönyvek száma nem csökken, és a kortárs filmművészet előszeretettel használja az előző korszakokból örökölt műfaji kereteket.

A tematikus számban egyrészt elméleti írásokat tervezünk megjelentetni, melyek az adaptációs folyamat, illetve a filmalkotás és a műfaji jegyek egymáshoz való viszonyának kérdéseit vizsgálják; másrészt pedig átfogó tanulmányokat, műelemzéseket, melyek egy-egy zsáner adaptációs tendenciáit vagy egy adott forrásmű különböző műfajú adaptációit tekintik át. Kiemelkedő alkotók kedvelt zsánereit vagy a populáris kultúra divatos műfajait átfogó elméleti kontextusban vizsgáló írások mellett különösen érdekesek lehetnek a műfaji keret szerepének megértéséhez a műfajt váltó adaptációk vagy az adaptáló médium és zsáner kapcsolatát vizsgáló kutatások.

Vendégszerkesztő: Földváry Kinga (foldvary.kinga@btk.ppke.hu)

Kortárs magyar film 2019: a Magyar Egyetemi Filmdíjra nevezett filmek

A Magyar Filmtudományi Társaság az Európai Egyetemi Filmdíj mintájára a Magyar Egyetemi Filmdíj alapítását kezdeményezi 2021-ben. Célja a hazai felsőoktatás filmtörténeti és -elméleti kurzusokat is meghirdető képzéseiben tanuló hallgatók körében a jelenkori magyar filmművészettel kapcsolatos ismeretek növelése és aktivitások erősítése, különös tekintettel:

  • az újonnan születő alkotásokkal kapcsolatos tudatosság növelése,
  • elemzői, kritikai attitűd erősítése,
  • az aktuális filmtermésben való jártasság növelése,
  • a magyar filmkultúra egészének mélyebb, analitikusabb ismerete,
  • filmkritika íráskészség fejlesztése,
  • tudatos, reflexív filmbefogadás erősítése.

A Filmdíj az oktatási program részeként meghirdetett kurzusok és közös filmnézések keretében lehetőséget teremt a filmkritika és filmes tanulmányok írása iránt érdeklődő hallgatók számára, hogy ismereteik bővítése és a készségfejlesztési folyamatok kifutásaként összemérjék egymással tudásukat.

A tematikus szám a legsikerültebb hallgatói dolgozatokból készült válogatást adja közre, olyan módszertani, filmelméleti és filmtörténeti szempontból releváns tanulmányok kíséretében, melyek a nevezett filmek esetében megvilágító erejűek.

A szám szerkesztője: Füzi Izabella (fuziza@yahoo.com)

Játék és ideológia

A játék kettős természetű médium; egyszerre mutat fel narratív és reprezentációs sajátosságokat. A reklámhoz, nagyjátékfilmhez, híradóhoz és más hagyományos médiumokhoz hasonlóan jelentés- és értékmozzanatokat hordoz, illetve (és ebben áll a voltaképpeni sajátossága) interaktív akadálypályaként működik, ahol a játékos feladatok sorozatán halad keresztül, megoldandó problémákat, térbeli, irányításbeli, logikai feladatokat old meg.

Az Apertúra „Játék és ideológia” című tematikus száma az így felfogott játék – legyen az video- vagy épp társasjáték – ideológiai jellemzőivel, a megjelenített és elhallgatott, játszható (interaktív, játékmechanikai, jutalmazásbeli) és ideologikus (tartalmi, reprezentációs) összefüggéseivel, a játékok különböző ideológiai olvasataival és értelmezési módjaival, illetve mindezek ideológiaikritikai potenciáljával foglalkozik. A válogatás fő célja, hogy a játékról történő gondolkodást szorosan bevonja az audiovizuális szövegekről szóló kiterjedt filmtudományi és esztétikai diskurzus terébe, illetve hogy közelítse egymáshoz egyfelől a hagyományos bölcsészeti-filozófiai szövegelméleti megközelítésekben, másfelől az elméleti és empirikus médiatudományi vizsgálatokban megszokott beszédmódokat és médiaszöveg-vizsgálati módszereket.

Meggyőződésünk, hogy a játék reprezentációs és interaktív szimulációs rétegét óhatatlanul is ideológiák szövik át és hogy e digitális (olykor pedig analóg) szövegek képesek kritikai ideológiai olvasatokat működésbe hozni a legkülönfélébb valós, történelmi-társadalmi jelenségek kapcsán. A tematikus gyűjteménybe várt szövegek szerzői evidensnek tekintik, hogy a játékok képesek társadalmi, politikai vagy morális értelemben érzékeny témákat, pl. traumatikus, közelmúltbeli eseményeket szimulálni, és hogy a hagyományos mérhető, kvantitatív, pontokra váltható játékmechanikai jellemzőik mellett többértelmű és ellentmondásos jelenségeket is képesek árnyalt módon tematizálni, értékvonatkozásoktól nem mentes interaktív, narratív és reprezentációs keretbe foglalni. A játékok ideologikus jellegét tovább erősíti a tény, hogy mindezt szabatos szabályok szerint teszik, melyek a játék szerzőinek, fejlesztőinek személyes döntésein és ideológiai preferenciáin alapulnak. E szabályok módot adnak értelmes döntések meghozatalára a játék rendszerén belül, a játék által biztosított keretek közt, ugyanakkor kísérletezésre is buzdítanak ugyanezen struktúrán belül. Egyes játékok valós politikai, társadalmi és gazdasági jelenségek kritikus elemzésére ösztönzik a használóikat, ahol e jelenségek nem pusztán a játék díszletszerű kereteként, hanem annak szerves részeként jelennek meg a játék folyamatában.

A számban olyan szövegeket tervezünk megjelentetni, amelyek az alábbi kérdésekkel foglalkoznak:

  • Milyen, a filmtudományban is ismert ideológiakritikai eszközök, koncepciók és megközelítések alkalmazhatók a videojátékokra mint komplex, interaktív audiovizuális szövegekre?
  • Hogyan írható le a játék mint hatalmi, uralmi rendszerek leképeződése és lenyomata, illetve milyen elfogadási és ellenállási módokat kínál e rendszerekkel szemben?
  • Mely ideológiák formálják a játékok narratíváit, audiovizuális reprezentációit, valamint interaktív kihívásait és szabályrendszereit?
  • Hatnak-e torzító, befolyásoló, opresszív ideológiai erők a játékműfajokra? Hol helyezhetőek el a játékműfajok a hegemón ideológiák és a velük szembeszegülő ellen-ideológiák küzdőterében?
  • Van-e a játékok reprezentációs tartalmainak és módjainak ideológiai szempontból jól beazonosítható és leírható politikája? S ha igen, hogy viszonyul ez a játékmechanikai megoldásokhoz?
  • Hogyan formálódnak a játékfejlesztői hatalom kezében a játékos narratívák és szabályrendszerek, vannak-e ideológiai és reprezentációs különbségek nagy és kis költségvetésű címek, ismert kiadók és független (indie) csapatok játékai között?
  • A független játékok milyen tartalmi, narratív, ideológiai és játékmechanikai kitörési pontokat, módokat és esélyeket találhatnak a videojátékos iparág hatalmi mezejében?
  • A játékosok (fogyasztók, olvasók, használók) oldalán mi jellemzi a belemerülés (immersion) és a kritikai olvasat kettősségét, beszélhetünk-e a kettőről együtt?

A szám vendégszerkesztői: Kiss Gábor Zoltán (kissgz@gmail.com) és Pólya Tamás (tompolya@gmail.com).