Az Apertúra 2018/4-es kétnyelvű számát a filmtudománnyal való foglalkozás általános feltételeinek vagy a tudományterület saját problémafelvetései felől nem belátható vonatkozásainak szenteljük. A magyar tudományos életben viszonylag ritkának, a nyugati értelmiségi közegben jóval gyakoribbnak számít, hogy egy adott tudományterület művelője nemcsak szűkebb szakmai kérdésekben, hanem (az értelmiségi léthez méltón) nagyobb, tudományterületeken átívelő vagy akár össztársadalmi kérdésekben is állást foglal. Igazság szerint nem az „állásfoglalás” a találó szó, mivel csak eldöntendő kérdések esetében lehet letenni valami mellett a garast. Az ilyen megszólalások esetében inkább a pontos kérdéseknek a megtalálása, valamint az általánosabb, az adott kutató konkrét területét is bennfoglaló összefüggés megfogalmazása az érdekes.

Ennek értelmében esszékérdések olyan sorát fogalmaztuk meg (lásd a körkérdés szöveget), amelyek messze túlmutatnak a filmtudomány saját tudományterületi horizontján. A rövidség kedvéért öt nagy irányra tudnánk az általunk megfogalmazott kérdéseket bontani. Rákérdeztünk 1. általában a humán tudományok jelenlegi helyzetére; 2. a tudományos kutatás és a társadalmi dimenziója közötti, nagyobb időtávú kapcsolatra; 3. a diszciplináris határok aktuális logikájára; 4. arra a kihívásra, amely elé a digitális kultúra állítja a filmtudományt és az oktatás világát; 5. a (film)oktatás és a kutatás közötti kapcsolatra.

A szám szerkesztői Füzi Izabella, Matuska Ágnes, Török Ervin.