A háború mozgóképi reprezentációi és gyakorlatai
Ajánló
A Magyar Filmtudományi Társaság 2022-es évi konferenciája az orosz-ukrán konfliktus és háború aktuális eseményeire való reakcióként egyrészt a háború filmes reprezentációinak, másrészt a mozgóképek hadviselésben betöltött szerepének vizsgálatát tűzte ki célul. A háborús mozgóképek nem pusztán leképezik, illusztrálják vagy kifejezik az eseményeket, hanem képesek arra, hogy eseményeket hozzanak létre, következményeket váltsanak ki; kommunikálnak, közvéleményt formálnak, beavatkoznak az eseményekbe, bizonyító szereppel ruházzák fel azokat. A kamera vagy a mozgókép (a rögzítési funkció, az élő közvetítés lehetősége) fegyverré vagy háborús eszközzé válik a kép- és médiaháborúban, melyeket képek és mozgóképek alapján és segítségével vívnak. Jelen számban a konferencián elhangzott és tanulmánnyá fejlesztett előadásokból válogattunk.
Tarnay László írása a háború jelentette határátlépés egyéni és közösségi feldolgozásával foglalkozik. A háború háromféle felfogásából (morális, mitikus, kognitív) kiindulva, a filmes ábrázolásokat is csoportosítja, és arra a következtetésre jut, hogy a háborús állapot megszüntetése és a háborús trauma feldolgozása pusztán csak az egyén által létesített etikai viszonyon keresztül elképzelhető. Az először háborús traumaként diagnosztizált traumafogalom áll Pintér és Stőhr tanulmányának középpontjában is. A PTSD pszichológiai diagnózisának 1980-as hivatalos elismerése előtt már számos játékfilm foglalkozott a témával. A címbeli megkülönböztetés (traumatudatos és traumafókuszú filmek) arra vonatkozik, hogy a téma filmes feldolgozásai ismerik-e a trauma jelenségét, és azt a traumás psziché fókuszán keresztül vizsgálják-e vagy sem. Míg az előbbi tanulmányok széles filmpalettával dolgoznak, melyet a háború és a trauma feldolgozásai szerint csoportosítanak, Gordon Dávid írása egy filmre koncentrál, a méltán híressé vált Libanoni keringőre. Az animációs dokumentumfilm a filmkészítő háborús élményeivel, emlékezetével vagy pontosabban az emlékek hiányával foglalkozik. A film dekonstruktív olvasata rámutat a választott formában rejlő eldönthetetlenségre ‒ a fikció és a dokumentarizmus, a személyes és a személytelen, a képzelet és a valóság folytonos egymásbajátszásával. Ugyancsak az animációs technika áll Gerencsér Péter tanulmányának is a fókuszában, melyet az „első magyar animációs filmekként” számontartott alkotásoknak szentel. Egy médiaarcheológiai megközelítésben azonban a Harctéri karikatúrák (1915) és A hét humora (1918-19) inkább olyan animált mozgóképeknek tekinthetőek, amelyek egy multimediális kontextusban, a színpadi előadás kellékeit mozgósítva, élőszereplős felvételekbe ágyazva vagy a filmhíradó részeként karikírozzák a háborús ellenfeleket vagy töltenek be propagandacélokat.
Török Ervin tanulmányában a 2022-es ukrajnai konfliktus kirobbanása után készült, a témával foglalkozó dokumentumfilmeket elemez. Az elemzés fő szempontja azoknak az eltolódásoknak a vizsgálata, melyeket a digitális platformokon terjesztett és befogadott tartalmak váltottak ki a kreatív dokumentumfilmek nézői és beszédpozícióiban. Így kerül előtérbe a Folman filmjében is tetten ért személyesség és vallomásosság, az egyéni tanúskodás hitelesítő szerepe mint a hálózati kommunikáció legfőbb hatásai a dokumentumfilmre. Míg a dokumentumfilmek a személyes tanúságokat erős diszkurzív keretbe rendezik, vagy a nézői szokásokat provokálják, a közösségi médiában keringő vagy dedikált oldalakon fellelhető, kommentelt és virálisan terjedő háborús felvételek sokféle kontextusban értelmezhetőek. Győri Zsolt írása két képfajtát különböztet meg: a természeti-technicizált, ellenőrző tekintet metaforájaként működő drónfelvételeket (keselyűperspektíva) és a testközelből sisakkamerával rögzített immerzív hatású felvételeket. Mind a tárgyiasító, mind az immerzív tekintet fontos szerepet játszik a konvencionális és információs hadviselésben, és a katonai konfliktusokat eldöntő technikai erőforrások közé sorolható. Az utolsó tanulmány, Kalmár György írása a kortárs pacifista háborús film lehetőségeiről értekezik, ahol a hősiesség mibenléte újradefiniálódik, a testi-lelki szenvedés valóságának, a háború értelmetlen pusztításának bemutatásán keresztül egy újfajta, posztheroikus értékrend rajzolódik ki. A sok ponton érintkező, a háború sokféle oldalát megmutató tanulmányok sorát egy interjú zárja, melyet Győri Zsolt készített Nagy Dénes rendezővel a Természetes fény című alkotásáról.
A tematikus számot Füzi Izabella szerkesztette.
Tartalom
Tarnay László: A háború ontológiája és filmi ábrázolása
Gerencsér Péter: Élő szkeccsek. Performatív animáció az 1910-es évek magyar filmjében
Török Ervin: Információ és dokumentumfilm az ukrajnai háború korában
Győri Zsolt: A háború keselyűperspektívából: ökológiai diskurzusok az orosz–ukrán háború árnyékában
Kalmár György: A 21. századi pacifista háborús film
Győri Zsolt: „Nem érti meg, de érzékel dolgokat” ‒ Beszélgetés Nagy Dénessel a Természetes fényről
