2013
Tavasz [VIII. évfolyam, 3. szám – A Budapesti Iskola utóéletei]
Szerkesztő: Török Ervin

 

A magyar filmtörténet nagy korszakát, a 60-as éveket követően a magyar film a válság jeleit mutatja, vagy legalábbis elveszti viszonylag egységes arculatát – ez olyan állítás, amelyet a (magyar) filmtörténészek gyakorta megfogalmaznak. Amit hozzátesznek, és amiről nem szabad megfeledkeznünk, hogy a 70-es évek magyar filmkészítésének stíluspluralitása egyben a kísérletezés olyan korszakát nyitja meg, amely lényegileg rendezi át a filmkészítés és -befogadás esztétikai, társadalmi és politikai tétjeit. Az Apertúra jelen száma e sokszínű filmes gyakorlat egyik kiemelkedő „mozgalmára”, a Budapesti Iskolára fókuszál.

 

Tartalom

Gelencsér Gábor: Csend és kiáltvány. A fikciós dokumentarista forma hagyománya

Török Ervin: Narráció, szatíra és a látvány politikája a Budapesti iskolában

Stőhr Lóránt: Idő lett. A Budapesti Iskola és az idő

Pócsik Andrea: A hetvenes évek „társadalmiasított” filmkultúrájának cigányképei

Pócsik Andrea: Én, Cséplő György. Schiffer Pál dokumentumfilmjei és a Cséplő Gyuri

Győri Zsolt: Diskurzus, hatalom és ellenállás a késő Kádár-kor filmszociográfiáiban

 

Diákmunka

Kapás Zsolt Zsombor: A dokumentumfilm elmélete és a Budapesti Iskola

Pap Tamás: A hétköznapok esztétikája Mike Leigh filmjeiben