2013
Ősz [IX. évfolyam, 1. szám – Képi és narratív önreflexió ]
Szerkesztő: Füzi Izabella
Mind a kortárs filmben, mind az azt vizsgáló filmes tanulmányokban az utóbbi években előtérbe került egy olyan tendencia (leírása), mely távolról sem nevezhető egységesnek, de a legtágasabb hivatkozási alapjaként mégis a képi és a narratív önreflexió különböző összjátékai, összefonódásai nevezhetők meg. „Komplex narratíva”, „puzzle film”, „elmejátékfilm”, adatbázis-logika és a hozzá kapcsolódó modularitás, valamint a látványosság, a párhuzamos valóságok képi szimulációja – mind olyan fogalmak, melyek által a filmet értelmezők különböző elméleti kontextusokon keresztül ragadják meg a kortárs film elágazásait. A szám a kortárs műfaji film önreflexív mintázataira fókuszál, tömegfilmes megvalósulásaiban és szerzői átirataiban egyaránt. Az önreflexió legalapvetőbb működésmódja, hogy a megkettőzés által távolságot teremt, s ebben a távolságban megjeleníti a jelölés formai és materiális keretrendszerét, valamint a tapasztalat, az identitás diszkurzív megalkotottságát.
Tartalom
Képi és narratív önreflexió
Vivian Sobchack: „Belevágni”: techné, phüszisz, poiészisz és a lassítás attrakciói
Benczik Vera: Átjárások: önreflexivitás és a megtört test ikonográfiája a Skyfallban
Bencsik Orsolya: A metalepszis a horror és a fantasy műfaji logikájának tükrében
Erdei Lilla: Posztmodern Antikrisztus? Lars von Trier ideológiakritikája mint metaideológia
Bényei Tamás: Metamorfózis és önreflexió. „Belehullani a mitológiába”: metamorfózis és képiség
Diákmunka
Hlavacska András: Kísértethistóriák – A romantikus fantasztikum filmes továbbélése