2009
Ősz [V. évfolyam, 1. szám – Balázs Béla; Lev Manovich: The Language of new media]
Szerkesztő: Füzi Izabella
Balázs Béla munkásságának filmtudományi relevanciáját nem lehet eléggé hangsúlyozni. Két alapműve, A látható ember (1924) és A film szelleme (1930) megjelenése után rövid időn belül nemzetközi ismertségre tett szert. Mint értelmezői hangsúlyozzák, Balázs művei azért nem vesztek el az egyébként nem kevés számú, a korban keletkezett filmesztétikai írások süllyesztőjében, mivel Balázsnak sikerült a film nyelvi, esztétikai aspektusát és a film társadalmi szerepét egyaránt hangsúlyozó elméletet felállítania. Ezek a rövid terjedelmű könyvek tulajdonképpen csírájukban tartalmazzák a 20. században kibontakozó filmelméleti és -esztétikai gondolkodás meghatározó témáit, fogalmait és irányait. Nem elhanyagolható hatásuk olyan jelentős filmelméletírókra, mint Siegfried Kracauer, Rudolph Arnheim (mindketten recenzeálják A film szellemét) vagy éppen Sz. M. Eisenstein. Talán Balázs műveinek termékeny ambivalenciái okozták azt, hogy a baloldaliak formalizmussal és esztétikai esszencializmussal vádolták, míg az esztétikai alapokat számon kérő kritikusai az „orosz ideológia” mechanikus szócsöveként azonosították.
Tartalom
Balázs Béla (1884-1949)
Erica Carter: Balázs Béla korai filmelmélete
Balázs Béla: A fantázia-útikalauz, avagy a lélek bedekkere vakációzók számára (1925) (részletek)
Vándorlás
Az úszóiskola
Még egyszer az úszóiskoláról
Itt élnek
A csend
Esztelen szépség
Balázs Béla: Hogyan született meg a filmművészet (1945)
Balázs Béla: Jubileumi levél egy akadémikushoz (1945)
Kőhalmi Péter: Balázs Béláról írni
Lev Manovich: The Language of New Media (részletek)
A digitális mozgókép története
Diákmunka
Csirmaz Arnold: Az Amélie csodálatos élete narratív szempontú elemzése
