Szindbád: Krúdy/Huszárik
Krúdynak a Szindbád-történetekben
kikristályosodó prózapoétikája olyan sajátos elbeszélési módot hozott létre,
mely nemrégiben ismételten magára vonta az értelmezők figyelmét. A lineáris
tér-idő megbontása, az idő és a szubjektivitás kölcsönviszonya, az emlékező
alaphelyzet történet- és szövegalkotó eljárásokká válnak Krúdynál.
Bódy Gábor szerint az Elégia,
Huszárik Zoltán 1965-ös rövidfilmje „az első magyar film, amely valóban a film
nyelvében gondolkodott". Mennyiben kapcsolódott a hazai és a nemzetközi filmes
nyelvekhez a Szindbád, mely a
rövidfilmek látásmódját egy sajátos narratív szerkezetbe öltötte? Mennyiben
tartozik bele szervesen a magyar filmtörténeti hagyományba, és miben áll a
hatása az utókor filmművészetére? Melyek a recepció meghatározó irányai?
Az egyes alkotásokat a szerzői életművek kontextusába
helyező értelmezések nem tekinthetnek el attól, hogy mindkét narratívát a
líraiság, a metaforikusság és hangsúlyos esztétizáló tendencia jellemzi. A képi
és asszociációs szerkesztésmód, a hasonmás-figurák felbukkanása egy
intermediális olvasatban is funkciót nyerhetnek.
Az Apertúra olyan
elemző, elméleti és történeti írásokat vár a tematikus összeállításba, melyek
reflektálnak a médiumváltásból adódó adaptációs kérdésekre, a nosztalgia, az
irónia és a komikum összefüggéseire, vagy a recepció eddigi eredményeit
feltáró, átíró értelmezési irányokat nyitnak meg.
A hang és médiumai
Olyan cikkeket várunk, amelyek a hang rögzített vagy nem rögzített jelenségét, a hang materialitásának implikációit vizsgálják; amelyek a hangot az ideológiához, metafizikához, reprezentációhoz, etikához, vagy politikához való viszonyában értelmezik. Az elemzések
foglalkozhatnak például hangjátékkal, a film és a hang viszonyával, zenei kérdésekkel, de
érinthetnek más, a hang jelenségével kapcsolatba hozható témákat is.
|
