A szöveg egy rövidebb változata megjelent a Filmkultúrában (2004): http://www.filmkultura.hu/2004/articles/essays/dragon.hu.html

1. Egy markáns példa: Susan Hayward filmelméleti kézikönyvében három adaptációtípust említ meg, melyek közül a dráma filmadaptációjáról azért nem ejt egyetlen szót sem, mert véleménye szerint (ami kanonizált vélemény) ez a transzpozíció „marad a leghűbb az eredeti szöveghez”, ezért nem érdemes róla értekezni. Hayward, Susan: Cinema Studies. Key Concepts. London, Routledge, 2000. 4. o. Bár Hayward alapvetően posztstrukturalista szemléletből közelítve magyarázza a filmelmélet terminológiáját, itt az értékelvű, erősen ideológiai töltetű, úgynevezett „hűségkritika” elveit visszhangozza.
2. A dialógus fogalma Mihail Bahtyintól származik, eredeti kifejtését lásd: Bahtyin, Mihail: A szó esztétikája. Válogatott tanulmányok. Budapest, Gondolat, 1976. Különös tekintettel: A népi neveléskultúra és a groteszk (303-350. o.), valamint a Dosztojevszkij poétikájának problémái (29-215. o.) című tanulmányok. A bahtyini dialógus filmadaptációra történő alkalmazását Robert Stam vezette be nemrégiben: Stam, Robert: The Dialogics of Adaptation. In Film Adaptation. Szerk. James Naremore. New Jersey, Rutgers University Press, 2001.
3. Foucault, Michel: Előszó az áthágáshoz. Pompeji, 1996/2. 11. o.
4. Lacan munkássága csak elszórtan olvasható magyar nyelven. Slavoj Žižek röviden így foglalja össze a három lacani rend meghatározását: „Lacan a következő szinteket különítette el: a Valós – az élettelen, pre-szimbolikus valóság, amely mindig visszatér a helyére – a szimbolikus rend -, mely a valóságról szerzett érzékeléseket strukturálja - és végül a Képzetes – az illuzórikus entitások szintje, amelyek konzisztenciája egyfajta tükör-játék eredménye, azaz amelyek valódi létezés nélküli, pusztán strukturális hatások.” (Žižek, Slavoj: A Valós melyik szubjektuma? Ford. Csontos Szabolcs. In Testes könyv I. Szerk. Kiss Attila Attila, Kovács Sándor sk., Odorics Ferenc. Szeged, Ictus-Jate, 1996. 203. o.) Az objet petit a egy olyan Képzetes tárgy, mely a Valós maradványaként konstituálja, és egyben elfedi a Valós áthágásának eredményeként megszülető hiányt. Más szóval: „tiszta üresség, amely a vágy tárgyi okaként funkcionál” (I. m. 204. o.), vagyis a vágy metonimikus, eltoláson alapuló mechanizmusát indítja el.
5. Freud, Sigmund: A kísérteties. In Művészeti írások. Ford. Bókay Antal és Erős Ferenc. Budapest, Filum, 2001. 250. o.
6. A kategóriák kialakulásának történetét és a teljes ismertetőt lásd: McFarlane, Brian: Novel to Film. Oxford, Clarendon, 1996. 10-11. o.
7. Benjamin, Walter: A Small History of Photography. In One Way Street and Other Writings. Ford. Edmund Jephcott és Kingsley Shorter. London, Verso, 2000. 243. o.; valamint The Work of Art in the Age of Mechanical Reproduction. In IlluminationsFord. Harry Zohn. New York, Schocken Books, 1968. 237. o.
8.   Carlson, Marvin: Psychic Polyphony. In Modern Theories of Drama. Szerk. Brandt, George W. Oxford, Clarendon, 1998. 289. o.
9. Esslin, Martin: A dráma vetületei: hogyan hoznak létre jelentést a dráma jelei a színpadon és a filmvásznon, avagy a képernyőn. Ford. Kürtösi Katalin és mások. Szeged, JATE Press, 1998. 24. o.
10. I. m. 30. o.
11. Uo.
12. Brook, Peter: Változó nézőpont. Ford. Dobos Mária. Budapest, Orpheusz, 2000. 224. o.
13. Pavis, Patrice: Előadáselemzés. Ford. Jákfalvi Magdolna. Budapest, Balassi, 2003. 102. o.
14. Bluestone, George: Novels into Film. Berkeley és Los Angeles, University of California Press, 1966. vii. o.
15. Metz, Christian: Psychoanalysis and Cinema. The Imaginary Signifier. London, Macmillan, 1982. 67. o.
16.   Sontag, Susan: Film and Theatre. In Film Theory and Criticism. Szerk. Mast, Gerald et al. New York, Oxford University Press, 1992. 370. o.
17. I. m. 367. o.
18. I. m. 364. o.
19. I. m. 367. o.
20. Elam, Keir: The Semiotics of Theatre and Drama. London, Methuen, 1980, 208. o.
21. I. m. 209. o.
22. Idézi Elam, 209. o.
23. Stam, Robert: The Dialogics of Adaptation. In Film Adaptation. Szerk. James Naremore. New Jersey, Rutgers University Press, 2000. 64. o.
24. Mitchell, W. J. T.: Picture Theory. Chicago, The University of Chicago Press, 1994. 11-34. o. Lásd továbbá Szőnyi György Endre megjelenés előtt álló kötetét, melyben a képi fordulat kritikai méltatása is helyet kap.
25. Ábrahám, Miklós és Török, Mária: Gyász vagy melankólia: introjekció versus inkorporáció. Ford. Erős Ferenc és Miklós Barbara. Thalassa, 1998/2-3. 132. o.
26. Ábrahám Miklós [Nicolas Abraham]: A burok és a mag. Ford. Nádasdy Nóra. In Pszichoanalízis és irodalomtudomány. Szerk. Bókay Antal és Erős Ferenc. Budapest, Filum, 1998. 302. o.
27. Žižek, Slavoj: A Valós melyik szubjektuma? Ford. Csontos Szabolcs. In Testes könyv I. Szerk. Kiss Attila Attila, Kovács Sándor sk., Odorics Ferenc. Szeged, Ictus-Jate, 1996. 200. o.
28. Lacan, Jacques: The Four Fundamental Concepts of Psycho-analysis. Ford. Alan Sheridan. London, Vintage, 1998. 91. o.
29. Uo. A „képernyő” magyarra „vászonként” is fordítható, mely jelzi annak okát, hogy vajon miért is válhatott csábítóvá a filmteoretikusok számára Lacan elméletének adaptációja.
30. I. m. 83. o.
31. Derrida, Jacques: Marx kísértetei. Ford. Boros János és mások. Pécs, Jelenkor, 1995. 20. o.
32. Erre meglehetősen sok bizonyíték áll rendelkezésre. Nicholas Royle érdekes módon ezzel kezdi legfrissebb kötetét, mely Derrida munkásságát foglalja össze (Royle, Nicholas: Jacques Derrida. New York, Routledge, 2003.), de már egyik előző könyvében is rámutatott erre a kérdésre (Royle, Nicholas: After Derrida. Manchester, Manchester University Press, 1995.). Tény, hogy Derrida és Ábrahám még az ötvenes években barátokká váltak, ami Ábrahám 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott; néhány Ábrahám kötet elé is írt előszót. Jó néhány derridai terminus kimutathatóan Ábrahám szellemi hagyatéka. (Lásd: Roudinesco, Elizabeth: Jacques Lacan & Co. A History of Psychoanalysis in France, 1925-1985. Ford. Jeffrey Mehlman. Chicago, The University of Chicago Press, 1990. 598-601. o.)
33. Ábrahám, Miklós: Feljegyzések a fantomról – Freud metapszichológiájának kiegészítése. Ford. Hárs György Péter és Pándy Gabi. In A megtalált nyelv. Szerk. Erős Ferenc és Ritter Andrea Budapest, Új Mandátum, 2001. 68. o.
34. I. m. 69. o.
35. Uo.
36. Uo.
37. Lásd: Skeat, Walter W.: The Concise Dictionary of English Etymology. Hertfordshire, Wordsworth, 1993, 346. o.
38. Ábrahám Miklós [Nicolas Abraham]: A burok és a mag. Ford. Nádasdy Nóra. In Pszichoanalízis és irodalomtudomány. Szerk. Bókay Antal és Erős Ferenc. Budapest, Filum, 1998, 299. o.
39. Derrida, Jacques: Marx kísértetei. Ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán. Pécs, Jelenkor, 1995. 16. o.
40. Lacan, Jacques: The Four Fundamental Concepts of Psycho-analysis. Ford. Alan Sheridan. London, Vintage, 1998. 103. o.
41. Uo.
42. I. m. 79-90. o.
43. Adams, Parveen: The Emptiness of the Image. London, Routledge, 1996. 141. o
44. Derrida, Jacques: Marx kísértetei. Ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán. Pécs, Jelenkor, 1995. 17. o.
45. Lacan, Jacques: The Subversion of the Subject and the Dialectic of Desire in the Freudian Unconscious. In Écrits: A Selection. Ford. Alan Sheridan. London, Routledge, 1992. 313. o. A négy itt szereplő gráf (amelyek közül most a harmadikról beszélek) megtalálható a Thalassa,1993/2-es számában is, ahol részleteket találhatunk Lacan híres Hamlet-szemináriumából. (Lacan, Jacques: Részletek a Hamlet-szemináriumból. Ford. Kálmán László. Thalassa, 1993/2. 28. o.).
46. .  Benvenuto, Bice és Kennedy, Roger: The Works of Jacques Lacan. London, Free Association Books, 1986. 169-170. o.
47. Lacan, Jacques: The Subversion of the Subject and the Dialectic of Desire in the Freudian Unconscious. In Écrits: A Selection. Ford. Alan Sheridan. London, Routledge, 1992. 313. o. Megjegyzem, Lacan a francia szövegben is a fading (eltűnés) szót használja, ami az Ernest Jones által bevezetett „aphanisis” fogalom átdolgozása. Az „eltűnés” pillanata „áthúzza” a szubjektumot, vagyis már csakis a nyelven keresztül elérhetővé és reprezentálhatóvá válik – az áthúzás valami hiány jelölése Lacan matémáinak sorában. Nem a halálról van itt szó, hanem a nyelvi, beszélő szubjektum megszületéséről. A folyamatot részben érinti a fentebb hivatkozott Hamlet-szemináriumban is.
48. Adams, Parveen: The Emptiness of the Image. London, Routledge, 1996. 111. o.
49. „Sohasem arról a helyről nézel engem, ahol én látlak.” (Lacan, Jacques: The Four Fundamental Concepts of Psycho-analysis. Ford. Alan Sheridan. London, Vintage, 1998. 103. o.)
50. Žižek, Slavoj: The Ticklish Subject. The Absent Centre of Political Ontology. London, Verso, 2000. 77-8. o.
51. Žižek, Slavoj: The Sublime Object of Ideology. London, Verso, 1989. 114. o.
52. Belsey, Catherine: Critical Practice. London, Routledge, 1980. 91. o.
53. Uo.
54. Uo.
55. Derrida, Jacques: Marx kísértetei. Ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán. Pécs, Jelenkor, 1995. 21. o.
56. Uo.
57. Palmer, R. Barton: Hollywood in Crisis: Tennessee Williams and the Evolution of the Adult Film. In The Cambridge Companion to Tennessee Williams. Szerk. Matthew C. Roudané Cambridge, Cambridge University Press, 1997. 221. o.
58. I. m. 205. o.; 209-10. o.
59. I. m. 206. o.
60. I. m. 207. o.
61. Erről bővebben: Miller, Frank: Censored Hollywood. Atlanta, Turner, 1994. 187-8. o.
62. Miller, D. A.: Visual Pleasure in 1959. In Out Takes. Essays on Queer Theory and Film. Szerk. Hanson, Ellis. Durham és London, Duke University Press, 1999. 124. o.
63. Palmer, R. Barton: Hollywood in Crisis: Tennessee Williams and the Evolution of the Adult Film. In The Cambridge Companion to Tennessee Williams. Szerk. Matthew C. Roudané Cambridge, Cambridge University Press, 1997. 214. o.
64. I. m. 230. o.
65. I. m. 231. o.
66. Uo.
67. Idézi Žižek, Slavoj: A Valós melyik szubjektuma? Ford. Csontos Szabolcs. In Testes könyv I. Szerk. Kiss Attila Attila, Kovács Sándor sk., Odorics Ferenc. Szeged, Ictus-Jate, 1996. 195. o.
68. Olyan ez, mintha Freud karrierjét látnánk sűrítve, ami már csak azért sem áll távol az igazságtól, mert a doktort alakító Montgomery Clift 1962-ben (vagyis három évvel a Múlt nyáron, hirtelen után) tényleg Freud bőrébe bújik John Huston Freud című filmjében.
69. Ábrahám, Miklós [Nicolas Abraham]: A burok és a mag. Ford. Nádasdy Nóra. In Pszichoanalízis és irodalomtudomány. Szerk. Bókay Antal és Erős Ferenc. Budapest, Filum, 1998. 299. o.
70. Cristian, Réka Mónika: Interface Semiotics in the Dramaturgy of Tennessee Williams and Edward Albee. Kiadatlan PhD disszertáció. Szeged, 2001, 76. o. Az ősjelenet dramaturgiai definícióját Cristian A vágy villamosa kapcsán definiálja, ötvözve Freud fogalmát az arisztotelészi hexis trópusával. (I. m. 12-3. o.)
71. Ábrahám, Miklós és Török Mária: Gyász vagy melankólia: introjekció versus inkorporáció. Ford. Erős Ferenc és Miklós Barbara. Thalassa, 1998/2-3. 133. o.
72. Ábrahám Miklós és Török Mária: A valóság topográfiája: vázlat a titok metapszichológiájáról. Ford. Erős Ferenc és Miklós Barbara. Thalassa,1998/2-3. 148. o.
73. Platón: Ión. Ford. Ritoók Zsigmond. In Ión. Menexenosz. Budapest, Atlantisz, 2000, 19. o. (534 b).
74. Williams, Tennessee: Suddenly Last Summer. In Baby Doll, Something Unspoken, Suddenly Last Summer. Harmondsworth, Penguin, 1968. 113. o.
75. Clum, John M.: The Sacrificial Stud and the Fugitive Female in Suddenly Last Summer, Orpheus Descending, and Sweet Bird of Youth. In The Cambridge Companion to Tennessee Williams. Szerk. Matthew C. Roudané. Cambridge, Cambridge University Press, 1997. 128. o.
76. Szent Sebestyén mártír-póza a homoszexualitás egyik kedvelt és igen gyakran alkalmazott bújtatott képi referenciájává vált a huszadik század elejére. Lásd: Kaye, Richard A.: Losing His Religion. Saint Sebastian as Contemporary Gay Martyr. In Outlooks. Lesbian and Gay Sexualities and Visual Cultures. Szerk. Peter Horne és Renina Lewis. London: Routledge, 1996. 89. o.
77. D. Diós, István: A szentek élete. Budapest, Szt. István Társ., 1984. 49-51. o.
78. Williams, Tennessee: Suddenly Last Summer. In Baby Doll, Something Unspoken, Suddenly Last Summer. Harmondsworth, Penguin, 1968. 152. o.
79. Lacan, Jacques: Seminar on 'The Purloined Letter'. In Contemporary Literary Criticism. Szerk. Robert Con Davis és Ronald Schleifer. New York, Longman, 1989. 301-320. o.
80. Megjegyzendő, hogy Catherine először akkor találkozik Sebastiannal, amikor egy bál után megerőszakolja őt egy idegen férfi – ekkor Sebastian a segítségére siet, úgymond megmenti őt (éppen a mítosz fordítottjaként). Ez az a pillanat, amikor Catherine vágya Sebastian felé irányul, ami kielégítetlen marad mindvégig.
81. Tegyey, Imre: Latin-Magyar szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992. 289. o.
82. Az ilyen elemzési módszert Ábrahám és Török kriptonímiának nevezi. A kriptonímia olyan szavak vizsgálatát jelenti, amelyek valami titkot rejtenek (innen a szóösszetétel eleje: a görög crypto „elrejtést” jelent), és használatuk enigmatikussá vagy akár értelmezhetetlenné tesz egy szöveget vagy történetet. (Lásd erről részletesen Rand Miklós (Nicholas Rand) bevezetőjét, In Ábrahám Miklós [Nicolas Abraham] és Török Mária [Maria Torok]: The Wolf Man's Magic Word: A Cryptonymy. Minneapolis, University of Minnesota Press, 1986. li-lxix. o.)
83. Ez a „hosszú út” Williams The Night of the Iguana (Az iguána éjszakája) című drámáját idézi meg, ahol az eleve elvesztett tárgy (Fred) úgymond „hosszasan úszik Kínába” („taking a long swim to China”).